Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



Kocsis Katalin:

Farkas Ferenc és Nagykanizsa

 

Farkas Ferenc egy nyilatkozata szerint „Zalai származásomnak fele igaz, másik nem. Édesapámat Nagykanizsára helyezték. Ott születtem, s ott voltam ötéves koromig. De tudni kell, hogy a család eredeti gyökerei oda nyúlnak.” (Laczkó András: A megkezdett úton. Boglárlellei beszélgetés Farkas Ferenccel. = Somogy 1986. 6.)

Farkas Ferenc Nagykanizsán született 1905. december 15-én a Vörösmarty utca 36. számú, ma is álló és ugyanezt a címet viselő házban (a  képen).

Édesapja, Farkas Aladár katonatiszt volt, akit fia születése után öt évvel Budapestre helyeztek. Így Farkas Ferenc csak első életéveit töltötte szülővárosában. Első zenei élményei is a kanizsai családi otthonhoz fűzték: édesapja cimbalmozott, édesanyja zongorázott, mindketten amatőr módon.

Már mint nemzetközileg elismert zeneszerző, 1965-ben, hatvanadik születésnapja alkalmával látogatott el újra a városba. Akkor így nyilatkozott a Zalai Hírlap újságírójának: „Ötvenöt éve nem jártam Nagykanizsán. Gyerekkori, halvány emlékeimben egy szürke kisváros képe élt. És a mai meg a tegnapi séták során jóleső örömmel láttam, hogy ez a város az ország egyik leggyorsabban fejlődő települése, hogy modern gyárai, lakótelepei épültek, hogy élénk a kulturális élete. Komolyan mondom, büszke vagyok, hogy ebben a városban születtem. És ezt az érzést ennek a látogatásnak köszönhetem.”
A születésnapját megelőző napon, 1965. december 14-én Farkas Ferencet a Nagykanizsa Díszpolgára címmel tüntették ki, majd este személyes közreműködésével ünnepi hangverseny zajlott le a Hevesi Sándor Művelődési Házban (akkor Vöröshadsereg, ma Sugár út 3. szám alatt). A Rozgonyi Általános Iskola kórusa Kodály Nagyszalontai köszöntőjével üdvözölte a Mestert, majd két kanizsai diáklány énekelte dalait magának a zeneszerzőnek a zongorakíséretével. (A közreműködő diáklányok egyike, Horváth Mária, azóta Zádori Mária néven ismert énekesnő.)
A koncerten fellépett a Nagykanizsai Szimfonikus Zenekar is. Az együttest Farkas Ferenc karmesternövendék fia, Farkas András vezényelte. A hangverseny kiegészítéseként a művelődési ház klubjában kiállítás nyílt a zeneszerző munkásságáról.

Ez az 1965-ös látogatás ismét közel hozta Farkas Ferencet Nagykanizsához, mert attól kezdve rendszeres kapcsolatban maradt a várossal.

Legközelebb 1976 márciusában járt szülővárosában két jeles évforduló kapcsán. Egyrészt maga a zeneszerző pár hónappal azelőtt töltötte be hetvenedik életévét, másrészt pedig a kanizsai Zeneiskola emlékezett meg fennállásának ötvenedik évfordulójáról. Mindezek tiszteletére a város jelentős zenei eseménysorozatot szervezett. Március 27-én a Hevesi Sándor Művelődési Központ új épületének nagytermében zajlott le a Farkas Ferenc műveiből összeállított ünnepi hangverseny. Műsora: Bűvös szekrény – nyitány, Szerelmek madarai – dalciklus Szőkefalvi Nagy Katalin előadásában, Magyar barokk táncok, Piccola musica di concerto, Bábtáncoltató-szvit, és a Két magyar tánc. Közreműködött a Nagykanizsai Szimfonikus Zenekar Dárdai Árpád vezényletével. A dalciklust és a hangversenyt záró Két magyar táncot a zeneszerző vezényelte.
Másnap, március 28-án a jubiláló Zeneiskolában került sor a dél-dunántúli zeneiskolák ifjúsági kamarazene fesztiváljára, amelyen Farkas Ferenc zsűrielnökként vett részt.

1979 márciusában a Nagykanizsai Szimfonikus Zenekar ünnepelte fennállásának ötvenedik évfordulóját. Ez alkalomból volt az ősbemutatója a szerző jelenlétében Farkas Ferenc Nagykanizsa városa számára írt művének, az Ének vitéz Thury Györgyről című kantátának. A vegyeskarra, zenekarra és narrátorszövegre készült darab Kanizsa történelméből merítette témáját: Thury György várkapitány halálát elevenítette meg archaizáló stílusban, ugyanakkor mégis hamisítatlanul XX. századi hangon. A mű szövegét a zeneszerző állította össze korabeli forrásokból, históriás énekekből és Zrínyi Miklós Szigeti veszedelem című eposzának soraiból. A kantátát a Debreceni Kodály Kórus, Rajhona Ádám színművész és a Nagykanizsai Szimfonikus Zenekar adta elő Dárdai Árpád vezényletével.

Farkas Ferenc 1985-ben töltötte be nyolcvanadik életévét. Születésnapját követően pár nappal ismét Nagykanizsa vendége volt. A Zeneiskola növendékei és tanárai által adott ünnepi hangversenyt december 18-án tartották a Hevesi Sándor Művelődési Központ kamaratermében. Az alkalomra a nagykanizsai Városi Könyvtár – Kalauz Farkas Ferenchez címmel – bibliográfiát jelentetett meg a zeneszerzőről.

1990 decemberében, nyolcvanötödik születésnapján is ünnepi hangversennyel várta a város a még jó erőben levő Mestert. Farkas Ferenc jelenlétét azonban az akkoriban zajló taxis blokád megakadályozta.

Utoljára 1995-ben, kilencvenedik születésnapja alkalmából találkozhattak a zeneszerető kanizsaiak személyesen Farkas Ferenccel. Nagykanizsa Megyei Jogú Város abban az évben ünnepelte első írásos említésének 750. évfordulóját, s ez az évfordulós egybeesés kettős fénnyel ragyogta be a Hevesi Sándor Művelődési Központban a Zeneiskola által megrendezett ünnepi hangve
rsenyt. Az idős Mester már két bottal ment fel a színpadra, de teljes szellemi frissességgel köszönte meg a zeneiskolai tanárok, növendékek által nyújtott nagyszerű zenei teljesítményeket, és fogadta a város vezetőinek köszöntését, a közönség ünneplését. Az ünnepi hangverseny összekötő szövege, amely mintegy rövid keresztmetszetet nyújtott Farkas Ferenc tevékenységéről, műveiről, megjelent a Kanizsai Almanach 1995 című kötetben.

Nagykanizsa kilencvenötödik születésnapjára is hazavárta Farkas Ferencet. Még 2000 őszén is a személyes találkozás reményében folytak az előkészületek a decemberi látogatásra és hangversenyre, amikor október 10-én a zeneszerző halálhíre érkezett.
A 2000. december 15-én, születésének 95. évfordulóján tartott megemlékezéseken fia, Farkas András Svájcban élő karmester jött el édesapja szülővárosába és vett részt a rendezvényeken, a délutáni – videofelvételekkel illusztrált – előadáson Farkas Ferenc 
életművéről beszélt, amelyet Farkas András személyes emlékekkel egészített ki. Majd a Jézus Szíve templomban gyászmise és emlékhangverseny következett Tüttő István polgármester megemlékezésével és a Zeneiskola tanárainak, növendékeinek és együtteseinek közreműködésével.

Neves szülöttének halála után Nagykanizsa azzal is szeretné emlékét őrizni, hogy Zeneiskolája a 2001/2002. tanév nyitásakor felvette Farkas Ferenc nevét (jobbra látható a névadó emléktáblája). Az emléktábla Gerzson Pál alkotása. Felirata Farkas Ferenc életművének jegyében: Nulla dies sine linea (Ne legyen nap kézvonás nélkül).

2001. december 15-én szülőházát emléktáblával jelölték meg, a Zeneiskolában pedig személyes tárgyaiból, kottákból, könyvekből, hangfelvételekből, plakátokból emléksarkot alakítottak ki.

 
/1