Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



Szokolay Sándor

... a tévedhetetlenséget példázta ...


Farkas Ferenc kiteljesedett élete példamutatóan rendezett! A szó testi-lelki-szellemi értelmében üzenetet hordozó, küldetést-vállaló életet élt! Tettek Szolgálatát teljesítette! - amit soha sem hangoztatott! A hanyatló XX. század hírhozója s búcsúzója lett! Szerény, de hatalmas életműve beérte annyival, hogy tette a dolgát! Mint a nagyok általában! Tündökölni nem, de használni azt tudott!
Nehéz eldönteni: miben volt talentumához leghűbb. Száraz nacionálék sorolgatására sohasem voltam képes! Az méltatlan is lenne példás szelleméhez! De vallani Róla Istenigazából lehet! És kell is! De semmiképpen sem várható tőlem tudományos látszatú előadás! Ízelítő-tanúságtétel, elnémító-hála érte, vallomás és a szeretet-alázata: az jár Neki! Kifogyhatatlan bőséggel!
Jellemző és jelképes is: hogy Advent szülötte! Még azt is kiérdemelte, hogy Beethoven és Kodály jó-társaságában, és szomszédságában születhetett! Angyali üdvözletek fényiben! Kiteljesedett korral ajándékozta meg Isten és felfelé ívelő pályáján a siker mellészegődött életfogytiglan! Mitől? Mert szép, tiszta, elragadó melodikusság szárnyalására volt képes zenéje! Bevallom: egy magyar-Schubertra ismertem benne. De a fény és világosság sem volt Tőle idegen! Sőt áradó-zenékhez volt mersze! Mert eszébe jutottak a hangok! Bárhová ment tanult, de jól őrizte magát! Róma a világos latinosságra ráadásul megtanította.
Zongoradarabjai: a „Régi magyar táncok“ bűvölete felrázta zeneiskoláinkat! Magam is felfaltam őket! Vagy a Weöres Sándor varázslatos verseire írt „Gyümölcskosár“ c. dalciklusa Török Erzsébet tüneményes előadásában régi idők zenei ünnepeit hozták vissza a zeneszeretők örömére! Növendékei - az ahány annyiféle egyéniség - gondját sohasem éreztük rajta. Pedig Ligeti, Kurtág, Vass Lajos, Durkó és Bozay, Petrovics és Kocsár, Kalmár és Balázs Árpád egyenként más és más! Farkas zeneszerzői iskolája nyilvánvaló, hogy a magyar zeneszerzést a magyar-gyökerű, európai-szellemű és egyetemes-igények kohójában izzította! S ezekre alkotói életműve is ráfelelt! Farkas Ferenc csodálatosan egyeztette a nyelv-zenéjét és a zene-nyelvét. Máig is hamu alatt parázslik e kettősség igazi titka!
Gyűjtötte a verskötetek első kiadásait. Egy Ady, vagy egy József Attila vékonyka, korai kötetéért szabadon választhattam kutató kedvem szerint, a cserét tetszésemre bízta.
Kiegyensúlyozott szenvedélyű kutató volt. Az erényei közé tartozott az alaposság! A zene és az irodalom összefüggéseiben úgy lubickolt, hogy az egész művészettörténet a kisujjába megfért! Én legjobban a különböző művészetek összefüggés rendszerének metafórikusan variáló, szinte füzérszerűen összeszövő meglátásait csodáltam. Mikor Babits költészetébe valósággal beleszerettem: az irodalom tudósokat megszégyenítő tájékozottsággal szólt a kérdésemhez. Sose felejtem: Babits verselése maga zenél, (mondtam) annyira, hogy tán azért is nehéz a megzenésíthetősége? A hang és szín érzékét a versei is kifejezik. S fejből idézte példáit. „Zöld, piros, sárga, barna“ c. versében kérdi (mondta) „Mi van túl minden tarkaságon?“ ... ő VALÓBAN a saját száz-szintű kusza kerek koszorúját fonta. S gondoljon rá, azt mondta a zeneszerzés órámon:(idézve) „itt nyugszik az, ki nem élt, nem nyúlt az elébe rakotthoz, jöhetleneket remélt“ ..S tudja: verseiben is a zenéről pontosabban írt, mint firkász zene-magyarázók. Ezer példája közül ez csak egy : a tanácsai kőbe véshetőek voltak.
Ő fontossá tette, hogy a másikra figyelnünk kell. A magunk és a mások gondolatai gyúrják együtt a nagy ötleteket!
A zongorámnál képletesen most is ott ül Szinte hallom, hogy itt kezdje csak újra, s figyeljen nem halványodnak el e hangok?
Egész életét mérhetetlenül kifinomult ízlése navigálta.
Hiányzott egyéniségéből a magamutogatók fontoskodása. Egyszerű természetessége miatt sohasem vált akadémikussá. Zseniális tanár volt. Minden szélsőségtől óvta környezetét. Az „egy-tömbből-kifaragottság“ ideálját: magyar, európai és -egyetemes foglalatban érezte igazán méltó megoldásnak! Mint egy gyomláló kertész, a nem odaillő hangokra pillanatok alatt rátalált. Halálosan pontosan. Nem a mű felvető-szándékát értékelte, hanem a megoldásait! A növendék típusokhoz személyre szóló módot talált. Szinte a tévedhetetlenséget példázta tanári pályája! Elve: Aki hű a kevesen, a sokon is az!
A kismesteri megbízható eredményeket csodálta.
A kisformák megtanulása által találunk rá valójában a nagyobb markolású témákra. „A nagy művek születnek - mondta, de a nagy művek írása az sohasem elhatározás.“
Féltő figyelemmel vigyázta, utunkat. Én nem minta-tanítványként kezdtem. Makacsságom megőrzését sokszor emlegette: a javítgató, varibialitás apró-cseprő munkái között, el ne veszítse a kiköpötten egyéni jelleg savát-borsát! Igen, mert kertjének kezdetben nem nemesített fajtája voltam, sokkal inkább vadvirága.
Az első volt a főiskolán, aki a dodekafónia tanítását bevezette, a keleti diktátumok lassan múló időszakában!
Ő több volt mint zeneszerzés tanár: Mesteriskolája az építészet nagy formáinak értékmentője! Nemcsak emberségéhez maradt hű, metafizikai szellemét is töretlenül megőrizte!
Ahhoz is hű maradt, akitől Tehetségét kölcsön kapta Istenéhez! Isten munkatársai vagyunk, mondja az Ige! Ez a program Farkas Ferenc Szellemének is igazi derűs és hálaadó üzenete!
Igazi reneszánsz EMBER volt! Névadó szellemét őrizni kell! Tekintsük a zenét az örökkévalóság előlegének! Úgy legyen!

Forrás: Parlando 2003/3.
Elhangzott a budavári Farkas Ferenc Zeneiskola névadó ünnepségén.


 

 
/1