Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



 

Rózsás János kitüntetései, elismerései

A kitüntetéseket és elismeréseket az író
2009-ben készült életrajzi összefoglalásából idézzük,
kiegészítve néhány később
ismertté vált adattal, dokumentummal (külön keretben).

Az életrajz előző része

Küldetéstudatból vállalt munkásságom, a szovjet kényszermunkatáborokba hurcolt magyar állampolgárok sorsának kutatását, megörökítését célzó irodalmi tevékenységem — amellyel a korábbi évtizedekben minden veszély, lebukás kockázatát vállaltam, és a múltam miatt amúgy is sok üldöztetést, mellőzést elviseltem — a későbbi években meghozta számomra a korábban nem remélt elismerést.
A bajtársi szervezkedés lehetőségével megalakult GULAG Alapítvány kuratóriumának elnöke lettem 1993-ban, majd koromra való tekintettel 2010-től már csak kuratóriumi tag voltam. A Magyar Írószövetség tagja vagyok 1997-től, a MVSZ Százak tanácsának tagja 2000 óta.

Nagykanizsa város díszpolgárává választottak 1993 októberében a város egész társadalmának megbecsülése és legnagyobb elismerése kifejezéseként.

Fejtő Ferenc és Rózsás János Nagykanizsa díszpolgárai

Gratulálunk mindkettőjüknek. Kívánjuk, hogy jó egészségben és alkotókedvben, hosszú ideig viseljék a kitüntető címet!
Lapunk kiadója az az alapítvány, mely Rózsás Jánost a címre javasolta. A kitüntetés átadásának alkalmából közöljük az ajánló szavakat és Rózsás János gondolatait a cím adományozása kapcsán.

Javaslat Nagykanizsa Megyei Jogú város Díszpolgára címére

Tisztelt Közgyűlés!

Fennállása óta Nagykanizsa Város Közgyűlése nem adományozott díszpolgári címet. A nemrégiben meghozott rendelet lehetővé teszi e cím adományozását. Az a véleményünk, hogy a rendszerváltás egyik szimbolikus megjelenítése az, ha e társadalmi elismerésben olyan személyiségek részesülnének, akik a korábbi időszakban szóba sem jöhettek. Fontosnak tartjuk azt is, hogy olyanok is részesüljenek elismerésben, akik ma is Nagykanizsán élnek.
Ezen bevezető mondatok után megfontolandónak tartjuk, hogy akár egy éven belül többen is kaphassák meg ezt a címet.
Javasoljuk, hogy Rózsás János kapja meg városunk díszpolgári címét. Ő életének egy szakaszában olyan megpróbáltatásokon esett át, amelyek megörökítésére csak nagyon kevesek vállalkozhattak, egyszerűen azért, mert a szovjet Gulagokról száz emberből csupán három jutott haza. Életének erről a szakaszáról készült könyve, a „Keserű Ifjúság” körülbelül százezer magyar és sok millió más nemzetiségű embernek állít emléket. Emlékezése a tárgyi hitelességen túl olyan emberi-erkölcsi tartást mu
tat, amely mindannyiunk számára példaértékű. A mű értékei alapján csak Szolzsenyicin Nobel-díjas, orosz származású író munkáihoz hasonlítható.
Maga Szolzsenyicin nagy művében, a Gulag szigetcsoportban, 4 oldalas méltatásban emlékezik meg Rózsás Jánosról, akiben olyan nagyszerű embert ismert meg, aki az orosz kultúra szerelmese, és nem az orosz nép gyűlölője lett embertelen fogvatartása ideje alatt. A Gulag szigetcsoport a világ majdnem minden nyelvén megjelent, benne Rózsás János és Nagykanizsa említésével.
Rózsás János művében az emberi tartáson túl olyan megbecsülése érződik minden nemzet fiainak, amely alapja lehet a mindenkori nemzetek közötti megbecsülésnek és megértésnek. Kéziratban van egy másik munkája is, amelyben szintén a Gulag lakóit örökíti meg, az ott töltött időszaknak egy rövidebb fejezetét feldolgozva. Egyéb publicisztikája is az elhurcoltak érdekében íródott. Óriási adatgyűjtést végez az elhurcoltak, az ott elpusztultak, a ma még élők sorsának megörökítése érdekében az Országos Széchényi Könyvtár megbízásából. Ma is társadalmi, közéleti szerepet vállal városunkban. A SZÓRAKÉSZ (Szovjet Rabok és Kényszermunkások Érdekvédelmi Szervezete) megalakulásakor, 1989-ben annak első elnöke lett.
Rózsás János nemrégiben járt többek között az Egyesült Államokban és Oroszországban is. Mindkét helyen újságírókkal találkozott, akik segítik nemes küldetésének propagálását, s ezzel az ügy és városunk közismertté tételét.
Rózsás János áldozata volt egy időszaknak, s mindez nem gyűlöletet, hanem végtelen emberi megértést és bölcsességet hozott az ó életébe. Végsősoron nem áldozat lett, hanem az európai humánum, a keresztény értékek és a magyar ember becsületességének és helytállásának példája.
Rózsás János munkájával városunk nevét az ország és a világ közvéleménye előtt az előzőekben felsorolt tartalmakkal együtt jeleníti meg. Élete és az a nagyszerű felvilágosító munka, melyet a Gulag-táborok lakóinak való emlékállításért fejt ki, elismerésre méltó.

Nagykanizsa, 1993. június 14.
 

Javaslattevők a Nagykanizsáért-Délnyugat Magyarországért Alapítvány nevében:

Katona Gyula a kuratórium elnöke
Czupi Gyula a kuratórium tagja
Cseke Zoltán a kuratórium tagja, az Identitás Szabadegyetem titkárságának vezetője

Megjelent a Dél-Nyugat 1993. októberi számában.

Zala megye díszpolgára vagyok 2003 januárja óta (a kép a zalaegerszegi átadó ünnepségen készült -szerk-) több évtizedes tényfeltáró munkásságért, a kényszermunkatáborokba hurcolt magyarok sorsának felkutatásáért, az összegyűjtött dokumentumok megismertetéséért.
A nagybányai vitéz Horthy Miklós kormányzó által 1920-ban alapított Vitézi Rend Budapesten, 2006. szeptember 23-án felvett a rend tagjainak sorába, és vitézzé avatott, mint aki a polgári életben folytatott hazafias tevékenységével kiváló tanúbizonyságát adta vitézségének és nemzeti érzésének. A Vitézi Rend 2008. július 1-jei hatállyal a haza szolgálatában kifejtett kiemelkedő kulturális, nevelési és az eredményes nemzeti hagyományőrző tevékenység elismeréseként a saját érdemű vitézek állományába minősített át.
A Miskolci Bölcsész Egyesület Nagy Lajos király Magánegyetemének elnöksége és doktori bizottsága 2007. június 8-án díszdoktorrá fogadott (dr. Honoris causa) tudományos és szépírói munkásságáért, a magyarság ügyének felvállalásáért, aki életének fénykorát Szibériában töltötte, ott érlelődött írói tehetsége, mely itthon napvilágot látva a világirodalmi érdeklődésének középpontjába került, és hazájának örökbecsű szolgálatot tett. Kitüntetéseim:
1976 — Békemozgalom Kitüntető Jelvénye
1991 — Emléklap az 1956-os helytállásért
1996 — Magyar Szabadságharcos Világszövetség Európai Elnökségének Emléklapja, London
1998 — POFOSZ Hazáért Érdemkereszt ezüst fokozata
1999 — II. Világháborús Emlékérem; Szabad Magyarországért Emléklap
2001 — Magyar Lelkiismeret Emléklap kiemelkedő írói tevékenységemért, a nemzet igaz történelmének bemutatásáért, valamint az igazságtalan trianoni döntéseknek a hazai és nemzetközi közvélemény megismertetésében tett nemes küzdelmemért. Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjének polgári tagozata (híradás róla) a Gulagon fogva tartott magyarok sorsának tárgyilagos és művészi ábrázolásáért. Magyarország Köztársasági Elnöke, mint írónak, történésznek a  Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést adományozta a Gulag szörnyűségeinek — az egyetemes történettudománynak fontos forrásanyagot jelentő — kutatásáért, tapasztalatok emlékiratokban való megörökítéséért, példaértékű életút elismeréseként.
2003 — A Magyar Művészeti Akadémia Aranyérme a magyarság emberi és szellemi méltóságáért folytatott küzdelmem, életművem és írói munkásságom elismeréseként. A fotókon a oklevél és az aranyére (1.), az írót közöntő művészek, barátok (2.), Rózsás János dedikál  (3-4.) 

Az átadó ünnepségen Makovecz Imre és Czupi Gyula köszöntötte az ünnepeltet. Czupi Gyula laudációja: 

Rózsás Jánosról, a Magyar Művészeti Akadémia 2003. évi aranyérmeséről

Jó hírt hozok Zalából, Nagykanizsáról. Arról a helyről, ahonnan egykori társuk, a Magyar Művészeti Akadémia tagja, Farkas Ferenc származik, akiről nálunk zeneiskolát neveztek el, nem sokkal halála után.
Arról a helyről, ahol nemrég az akadémia tagjai Zalaváry Lajos művét tekintették meg. Megjegyzem, ez a mű, a Halis István Városi Könyvtár épülete a város büszkesége, itt dolgozom felkészült könyvtáros kollégáimmal magam is.
Rózsás János személyében az Akadémia erről a vidékről, ebből a városból választotta ez évi kitüntetettjét.
A jó hír pedig az, hogy egy olyan férfiút tüntetnek ma ki, akinek az elismerésére egy egész vidék büszke.
Sokfajta kedves és örömteli feladattal örvendeztetheti meg a sors az embert. Az azonban a kivételes események közé tartozik ezek között is, ha valaki másnak az örömében úgy osztozhat az ember, hogy maga is külön örömet érez, mert önnön szándékának és kívánságának megvalósulását látja a másikat illetően. Mióta Rózsás Jánost ismerem – s ennek már 15 éve –, folyamatosan figyelemmel kísérhetem az életét. Egy jókora generációnyi, vagy inkább másfél, korkülönbség van köztünk, mégis folyamatos a kapcsolatunk, melynek legfőbb öröme az, hogy láthatom, milyen erővel és odaadással és egyre bővülő ismertséggel végzi munkáját, ő pedig azzal tüntet ki, hogy szívesen és folyamatosan tájékoztat a vele történtekről. Egyben jelzem, kapcsolatunk példa arra, hogy van folyamatosság a generációk egymást váltó sorozatában, még ha a szakadások látszanak is erősebben. Erőmhöz mérten találkozási és megjelenési alkalmat próbálok számára teremteni.
Politikai állásfoglalásai, józan értékítélete mindig figyelemre méltóak számomra.
Mindez miért van így?
Azért, mert következetes élet a Rózsás Jánosé.
Először titokban, majd félig legálisan, egy ideje pedig a teljes nyilvánosság előtt végzi tevékenységét.
Az ország népe a Szabad Európa Rádió felolvasásából ismerte meg. Megdöbbentette a nyilvánosságot az a sors, melyet megismertetett a magyarsággal, ez a sors a Gulagot megjártak sorsa.
A nagy, összefoglaló tabló a szenvedések felfoghatatlan tömegéről, nem teszi átélhetővé a fájdalmat. A kisember, akit megért mindenki, akinek a kínját mindenki át tudja érezni, ő tudja igazán átéreztetni, mi is történt ott, a Gulag lágereiben sok millió emberrel, köztük a százezres létszámú politikai elítélt magyarsággal. Arról a százezres magyarságról hoz ő hírt számunkra, amelynek száz senyvedőjéből átlagosan négyen jöttek haza.
Emlékeit először oroszul, a várható száműzetésben gondolta megírni. A tíz év Gulagot ugyanis az örökös száműzetés követte volna Szibériában a Szovjetunió büntetési logikája szerint. Végül 9 év után hazajöhetett, és megérkezése másnapján vázlatírásba fogott.
Titokban – joggal tartva az újabb meghurcoltatástól –, rejtegetve írását próbált emlékezni és megmaradni egyszerre. Az akkori Magyarországon megélni, családot alapítani, soha nem felejteni, hogy sok-sok áldozat szinte egyedüli hírvivője – így kellett élnie hosszú ideig Rózsás Jánosnak.
A '70-es években zökkentette ki ebből a helyzetből a szovjet politikai rendőrség taktikai megfontolása, mely azt fundálta ki, hogy a Szolzsenyicin Gulag szigetcsoportjában emlegetett, olvasni szerető, az orosz kultúra és irodalom iránt érdeklődő magyar rabot, Rózsás Jánost kellene rávenni egy Gulagot tisztázó emlékezés írására.
Ez az akció azonban ellenkezőleg sült el. A kényszerítéssel létrejött írás – mint említettem – fájóbb és hitelesebb hatású a legleleplezőbb, nagy tömegű adatot felsorakoztató összefoglalónál is. Nem valósult tehát meg a Gulag tisztázása, de egy indulatok nélküli őszinte emlékirat született, mely valóban megindító.
A mű tehát elkészült, és önálló életet kezdett élni. Még az országot is elhagyta, és így jelent meg először külföldön. Rózsás János legfőbb munkája, a Keserű ifjúság tehát először a nyugati magyarság előtt vált ismertté. Ezt a munkát használva valósult meg később a rádiós felolvasás (szemtanúja voltam egy olyan esetnek, amikor egy határainkon túli magyar azért szorongatta Rózsás János kezét, mert boldog volt, hogy végre láthatta azt az embert, akinek műve felolvasása olyan nagy hatással volt rá). Megjegyzem: hazai rádióban nem olvasták még fel a könyvet.
A mű hitelességét kikezdhetetlenné teszi Rózsás János rendkívüli emlékező képessége, és az, hogy nem időben távoli emlékeket örökített meg egykoron, hanem a friss „élményeket”. Először nem akartam magam sem elhinni a naprakész információkat (a 9 év egyes napjaira pontosan emlékezett az emlékeit író szerző). Később meggyőződtem rendkívüli emlékező képességéről is.
Mély hite segítette túlélni. Mindig megmaradt érdeklődőnek. Soha nem veszett ki belőle a figyelem a világ és környezete, rabtársai iránt. Soha nem próbált mindenáron túlélni sem, nem kerülgette a láger sivár szemétdombját, hogy a szemétből kaparjon ki valamit, pedig de sokan haltak bele az ilyesmibe. Soha nem kívánt túlélni mások rovására. Belső arányérzéke, tartása, mely nyilvánvalóan vallási meggyőződéséből fakadt, megóvta őt a legszörnyűbb körülmények között is.
A szörnyűségek nem tették számára az orosz népet ellenszenvessé. Hosszú ideig járatta az orosz nyelvű lapokat idehaza is. Figyelte a Szovjetunió történéseit, irodalmi változásait.
A népek közötti megértést a legteljesebben testesíti meg az ő élete.
Lágeri életének tanúi nincsenek, mert nem lehetnek, mégis – hiteles tanúk megerősítő vallomásai nélkül is – minden sora hiteles, hitelesíti a lágeri élet utáni leélt élete. Rózsás János ugyanazzal a harcmodorral, ahogyan túlélte a Gulagot, éli életét napjainkig, az azóta eltelt 50 esztendőt.
Küldetéses emberré lett. Legfontosabb feladatának azt tartja, hogy hiteles kép alakuljon ki a magyar társadalomban az elhurcoltakról.
Rehabilitálási kérelmek tömegének írásával segítette a túlélőket és hozzátartozóikat. Egyre több sors tárulkozott fel előtte. Természetes módon kezdte el ezeket a sorsokat megörökíteni és rendszerezni, e rendkívüli munkából lett a GULAG LEXIKON.
Már fogságba kerülése előtt, fiatalon megtanult németül. A lágerlakók és az orosz nyelvű olvasmányok jócskán bővítették tudását egy másik népről és kultúráról. Több nyelv és kultúra ismeretében igazán hiteles az ő állhatatos magyarsága. Egy igazán kényes és csak nagy odafigyeléssel elfogadtatható kérdés, a nagykanizsai Nagy-Magyarország emlékmű visszaállítása ügyét rendkívüli diplomáciai érzékkel jelenítette meg a közvélemény előtt, majd vitte sikerre. Így ma Nagykanizsa egy fontos régi emlékkel és a múltjával való szembenézéssel éli életét, az emlékmű maga pedig a város talán legismertebb látványossága lett.
Jól döntött az akadémia, mert Rózsás János személyében megtalálta a megfelelő embert, akinek tevékenysége pontosan illeszkedik az eddig kitüntettek értékrendjének sorába.
Okos az a döntés, mely egy testület erkölcsi tőkéjét arra használja, hogy rámutasson valakire, akire éppen erkölcsi értékei miatt kívánja felhívni a közvélemény figyelmét.
Olyasvalakit tüntetnek most ki, akire büszke – ezt már jeleztem – a városa, Nagykanizsa is, hisz éppen egy évtizede díszpolgárává avatta, tette ezt akkor, amikor először adományozott ilyen címet a rendszerváltoztatás után. Magam azért is vagyok ma különösen örömmel teli, mert akkor a kezdeményezők között voltam, és tudom, hogy az azt követő évtized több elismerésének ez volt a kezdete. Az akkor, 10 éve megkezdődött folyamat azóta szerencsére nem ért véget. Megyéje, Zala megye 10 év után szintén díszpolgársággal tüntette ki, és kapott sok más elismerést is, köztük állami kitüntetést.
Az akadémia kitüntetése azonban kivételes, hiszen egy olyan, a magyarság körében tiszteletnek örvendő közösség tünteti őt ki, mely igen értékessé tette kitüntetését azzal, hogy egyetlen személynek ítéli évente aranyérmét és ezzel bizony különös hangsúlyt és figyelmet tud szerezni a kitüntetettjének. 

Nagykanizsa-Budapest, 2003. április 3.

Czupi Gyula 

2006 — Rotary Fúrási Rt. Nagykanizsai cégtől Rotary Díj az emberi helytállásért a nyolcvanadik születésnapom alkalmával. 1956-os Emléklap és Ezüstérem a szabad magyar hazához való hűségemért.
2007 — POFOSZ Hazáért Érdemkereszt arany fokozata hazafias és áldozatos magatartásom elismeréséül, amelyet a magyar haza védelmében tanúsítottam, és amelyért üldöztetést szenvedtem.
2008 — A Horthy Miklós Társaság Elnökségének Emléklapja elismerését fejezi ki a hazának tett szolgálataimért, illetve példamutató életútmért.  Magyar Szellemi Védegylet „Rendületlenül” diplomája a magyarság rendületlen szolgálatáért. Vállalkozók Országos Szövetsége Zala Megyei Szervezetének Zala Megyei Príma Díja a magyar irodalom terén kifejtett kimagasló tevékenységemért. Bethlen Gábor Alapítvány Bethlen Gábor-díja szerint a tehetség, hűség és szívósság, amellyel magasrendű céljaimért küzdeni tudtam, ma is hatékony példa lehet mindazok számára, akik a közösségi értékű alkotómunkát tekintik hivatásuknak.
2009 — POFOSZ Hazáért Érdemkereszt arany fokozata annak a hazafias és áldozatos munkának elismeréséül, amelyet a magyar haza érdekében végeztem fáradhatatlan aktivitással. A Balaton Akadémia (Keszthely) „Sis Honestus” Emlékérem életutamért, közírói munkásságomért, a Gulag-lexikon elkészítéséért. A magyarság sarokba szorított, de sértetlenül megőrzött jó szelleméért. A Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetsége által alapított Hadifogoly Emlékérem viselésére jogosított fel a Volt Hadifoglyok Nemzetközi Szövetsége (CIAPG). A Magyar Szabadság Napja Alapítvány Kuratóriuma, mint írónak, a szovjet GULAG magyar foglya részére Magyar Szabadságért Díjat adományozta: „szabadságvágya tartotta életben a majd tíz évig tartó szovjet hadifogságban. A munkatáborok embertelen körülményeiről, sorstársai életéről, szenvedéseiről írott művei, évtizedes kutatásai méltó emléket állítanak e szörnyű korszak szenvedőinek.”
2011 — A Magyar Műveltség Kincsestára Szabadegyetem a Magyar Műveltség Díjat adományozta Nagykanizsán Az egyetemes magyar kultúra értékeinek megtartása és átörökítése érdekében kifejtett önzetlen emberi tettéért. A Zalai Magyar Nemzeti Szövetség 85. születésnapom alkalmából díszoklevéllel tüntetett ki a magyarság nemzeti szellemiségének megőrzésében erősítésében, a keresztényi emberi magatartás személyes példázatáért, sorstársaim emlékének ápolásáért, magas irodalmi szinten való megjelenítéséért.

 

 
/1