Kardos Ferenc:

A monumentális alkotások zalai tudósa. In memoriam dr. Ördög Ferenc (1933-2015)

Megjelent a Pannon Tükör 2016/2. számában

Ördög Ferenc, a kiváló nyelvész, pedagógus, (aki, bár doktorált, de sohasem használta a dr. előtagot), a Tolna megyei Gyulajon született 1933. április 15-én és itt Zalában, Nagykanizsán hunyt el 2015. december 28-án, jószerivel munka közben. 2016 elejére egy általa szerkesztett Markó Imre Lehel válogatott tanulmánykötet bemutatása és egy Pannon Tükörben megjelenő névtani dolgozatban való közös munkánk volt betervezve a Csánki Dezső Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában kötetének már évtizede tartó, befejezéshez közeledő személynév mutatója befejezése mellett. 2016. január 7-án búcsúztattuk el csendesen, tisztelegve az életmű előtt, s félve: ki fogja folytatni e nagy munkákat?

A Pannon Tükör olyan olvasói számára, kik még nem ismerik a Csűry Bálint-, Pais Dezső-emlékérmet, és a Zala megye Príma díját is kiérdemlő Ördög Ferenc életművének nagyhatású eredményeit, elsősorban a Zalához kötődő tudományos munkát és a zalai tudományosságban végzett tevékenységet emelem ki. Alapvetően két életrajzi összefoglalásra támaszkodom. Az első, az 75 éves tudóst köszöntő, nagyon alapos összefoglaló Hajdú Mihályé, s a Válogatott tanulmányok (Nagykanizsa: Czupi Kiadó, 2008.) elején olvasható. A második a 80. évforduló alakalmából a Magyar nyelvőr ünnepi számában (2013./3.) olvasható Farkas Tamás tollából.

A Gyulajról induló fiú szülei korai elvesztése után nagynénje támogatásával Kaposvárott, majd Dombóváron tanult. Dombóváron a kiváló stiliszta és irodalomtörténész, volt Eötvös-kollégista Péczely László volt rá nagy hatással, az ő közvetítésével ismerkedett meg személyesen Kodály Zoltánnal is, akinek hatására még közelebb került a magyar népdalokhoz, népköltészethez, népnyelvhez. 1952-ben, a Szegedi Egyetem Bölcsészettudományi Karának magyar szakos hallgatója lett. Tanárai közül elsősorban Mészöly Gedeon, Nyíri Antal, Rácz Endre voltak rá nagy hatással. A nyelvtörténész Mészöly Gedeon a korai nyelvemlékek hangulatos elemzésével sok ma is élő magyar nyelvészben keltette föl az érdeklődést a nyelvtörténet iránt. Hozzá hasonlóan meg tudta nyerni a hallgatóságot a dialektológia kutatásának Nyíri Antal, s Ördög Ferenc otthonról is hozott, középiskolában is erősített nép- és tájnyelvi szeretete egyre világosabban mutatta a célt: a népnyelv tanulmányozását. Ezt a szándékot másik oldalról támogatta a Budapestről éppen Szegedre került Rácz Endre névtan iránti szeretete. Rávezette a névtan sokoldalúságára, összetettségére, elkötelezetté tette a valóban csodálatosan érdekes, kimeríthetetlen névtani kutatások iránt.

Ördög Ferenc 1956-ban, frissen végzettként került Nagykanizsára a mai Batthyány Lajos Gimnáziumba. Hűségét választott városához, iskolájához mi sem bizonyítja jobban, mint hogy folyamatosan ott tanított, illetve volt könyvtáros is, onnan ment nyugdíjba 1995-ben. Mindeközben tanított a felsőoktatásba is: először a Pécsi Tanárképző Főiskola hívta meg két évre oktatójának, majd 1974 és 1980 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem II. sz. Magyar Nyelvészeti Tanszékén volt címzetes egyetemi docens, s tartott névtani speciális kollégiumokat. 2000-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tanított, itt lett négy esztendőre Széchenyi professzori ösztöndíjas, majd az egyetem Magyar Nyelvtudományi Doktori Iskolájának külső tanára, s ekkor volt munkatársa a Halis István Városi Könyvtárnak is. Ugyanekkor tanított a Kaposvári Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskolán, majd a Kaposvári Egyetem Főiskolai Karán. Közben 23 évig (1977–2000) a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa volt másodállásban, s az országos helynévgyűjtést és -kiadást szervezte, irányította.

Ami igazán különlegessé teszi pályafutását: úgy élte tudományos kutató életét, úgy tudta folyamatosan fenntartani szakmai jelenlétét a nyelvtudomány tudós köreiben, szakértő közegében, hogy mindvégig Nagykanizsán élt, dolgozott tanárként.

A zalai tudományosságban és a Zaláról napvilágot látó tudományos ismeretek tárában – mind mennyiségét, mind minőségét tekintve – jelentős helyet foglal el Ördög Ferenc életműve.

Nyelvészként elsősorban a személynevek és a földrajzi nevek területén mozgott otthonosan, sokak számára amolyan kalauzként is. Adattárai, melyek hosszú évek tudományos szigorúsággal végzett kutatómunkájának eredményei, reprezentatív és nagy mennyiségű forrásanyagukkal ma már nélkülözhetetlenek a nyelvészet, nyelvtörténet, történettudomány, földrajz, néprajz számára, de ízlelgetni valót a névtani adatokban és fejtegetésekben a szociológia, az ipartörténet és más társadalomtudományi rész- és határterület is találhat. A helyi identitást egy pillérét is adó helytörténet pedig sem nélkülözheti ezeket az adatokat, ismereteket.

Az első, máig mértékadó nagy zalai vállalkozás, a Zala megye földrajzi nevei című hatalmas adattár létrehozása volt a 1960-as évek elején. E munka azt is bizonyította, hogy az akkor még fiatal kutató, társaival, - elsősorban Végh Józseffel, dr. Kerecsényi Edittel, Markó Imre Lehellel, Szentmihályi Imrével, Kovács Lajossal, Németh Józseffel és Papp Lászlóval - képes ilyen nagy területet átfogó gyűjtés megszervezésére, levezénylésére és képes aztán annak tudományos kritikai közreadására. Azt is jelezte ez az első nagy munka, hogy Ördög Ferenc nem idegenkedik a hosszú időt kívánó nagyvállalkozásoktól, képes évekig, évtizedekig is dolgozni egy-egy ilyenen. Így nem véletlen, hogy ő elkészítette Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában című munkája a helynévmutatóját.

A kandidátusi fokozatot is magával hozó, időben második nagy vállalkozás az 1973-ban, az Akadémiai Kiadónál megjelent Személyvizsgálatok Göcsej és Hetés területén című kötet. E két névtani adattár tudományos elméleti alapjait összegezte a 2010-ben megjelent akadémiai doktori értekezése (Tulajdonneveink gyűjtése, kiadása és kutatása).

A helytörténet, megyetörténet szempontjából kiváló adattár a Zala megye népesség-összeírásai és egyházlátogatási jegyzőkönyvei (1745-1771) 1991 és 1998 között jelentek meg.

Nem véletlen tehát, hogy a Hajdú Mihály, a kiváló nyelvész így jellemzi kollégáját Ördög Ferencet: „a monumentális alkotások tudósa”

De Ördög Ferenc nem csak saját szakterületével foglalkozott évtizedekig, hanem figyelt a zalai tudománytörténetre is, így nem véletlen, hogy tanulmányt szentelt két, Nagykanizsát is jól ismerő néprajzkutató plébánosnak Plánder Ferencnek és Markó Imre Lehelnek.

Feri bácsi, vagy ahogy a gimnáziumban kollégái, barátai szólították – némi öngúnnyal maga is – „Luciferi” a kutató munka mellett sokakkal szeretette meg az irodalmat és a nyelvet, így nem véletlen, hogy a Pannon Tükör indulását is kitüntetett figyelemmel kísérte annak idején.

Nagykanizsán és azokon az egyetemeken, ahol tanított, folyamatosan segítette és inspirálta a fiatal kutatókat, értelmiséggé nevelt sokunkat, de sohasem arisztokratikus magasságokból, inkább atyai testvériséggel, s így valaminek a nem tudása, figyelmen kívül hagyása nem bűnnek, nem pótolhatatlannak, hanem a kutatóvá válás természetes jelenségének tűnt, nem gátolt az erre való figyelmeztetés, hanem alaposabb utánanézésre ösztökélt.

Munka közben hunyt el otthonában, váratlanul, csendesen, de munkái folyamatosan hatnak, „dolgoznak” tovább, teremve és. Az ő érdeme az, amit Benkő Lóránd, a világhírű nyelvész így fogalmaz: „Aligha van ég egy olyan magyar táj, illetőleg népcsoport, amelynek a névanyaga annyi figyelembe részesült volna, … mint Zaláé…itt értik, és érzik a névanyag történelmi és társadalmi jelentőségét, a tájhoz és a néphez, a szülőföld múltjához és jelenéhez kötődő erejét… Ha Zala megye a nevek megyéje” ezt jelentős mértékben Ördög Ferenc érdemének tudhatjuk.”