Pék Pál első irodalmi megjelenései Nagykanizsán, a Zalai Hírlapban és a dunántúli irodalmi lapokban
(1959-1962)
A Zalai Hírlap 1959. december 13-i számának Vasárnapi versek rovatábban jelent meg az első, nyomtatásban megjelenő Pék Pál vers Délután ötkor a kanizsai práterban címmel. A kanizsai Práter a vasútállomással szembeni liget volt, ma a szennyvíztelep és a vasutas futballpálya térségét jelenti. Tarnóczky Attila a Hol, mi? Kanizsai házak és lakói című adatbázisában ezt írja: "Szemben a vasútállomással szemben találjuk azt a Principális-csatornáig terjedő és a déli irányban elnyúló térséget, amely rétjeivel, legelőivel, ligetes erdői terebélyes fáival elődeink kedves kirándulóhelyének számított. „Prater” volt a neve, az uradalom birtokolta, de a város lakóinak engedélyezték látogatását. Elnevezéséhez talán a bécsi Prater adta az ötletet. Idővel a terjeszkedő legelő kezdte csökkenteni a környék vonzerejét és az itt sétálgatók számát, viszont egyre több lett a tehén. Végül az 1850-es évek tájékán az uradalom a kirándulni szándékozókat kitiltotta, a Prater (Práter) korábbi értelmében megszűnt."
1960-tól már rendszeresen jelennek meg versei és - bár rítkán - novellái is a Zalai Hírlapban. A versek a huszonéves pályakezdő költő első, még kiforratlan alkotásai, bár már a rá jellemző szófordulatokkal, költői képekkel. Érezhető az 1956-os büntetés miatt kompenzáló, a megjelenés esélye miatt kompromisszumokat kötő alkotó. Az itt sorolt versek zöme megtalálható a Halis István Városi Könyvtár Pék Pál gyűjteményében kéziratban is, ezekből is olvasható itt néhány.
Nyár (1960. július 31.)
Hagyj el kérlek... (1960. szeptember 11.), Diósgyőri kohász (1960. október 2.)
Munka után (1960. december 25.)
1960 március 23-án a TIT Zala megyei szervezetének írócsoportja írói estet rendezett Nagykanizsán. Az est keretében Horváth László, Pauló Mihály és Somogyvári József novelláiból olvastak fel, valamint Dani Ferenc, Büky László és Pék Pál verseikből adtak elő.
A fiatal költő 1961-től füzetbe jegyezte, hogy melyik verseket adta le közlésre, és mi lett a vers sorsa. Egy ilyen oldal:
Régi képek, ha szólnak (1961. január 8.)
Valami elmúlik (1961. február 26) Gyárvidék (1961. március 12.)
Éneklő harangok (1961. április 2.) Kovácsok (1961. április 16.)
A Dunántúlon című vers 1961. május 17-én jelent meg, és különleges abból a szempontból, hogy e versnek két széljegyzetelt, kivágott változata is megtalálható gyűjteményükben. Az egyiken maga a költő végezte el, utólag a szükséges javításokat (bosszakodhatott is a hiák miatt), a másikon pedig anyai nagymamája jegyzetelt, bizonyítva, hogy figyel költő unokája megjelenéseire. Ez a feljegyzése: "Amikor e verset Palika írta 20 éves volt, 1959-ben jelent meg újságban e vers (a mama ebben tévedett). Feljegyezte Gumilár mama 1962-ben IX. 1-én.
Asszonyok (1961. december 3.) Nem magamért (1961. december 17.)
A Piéta 1962 szeptember 16-án jelent meg a Zalai Hírlapban, mely az 1961-es naplóban is szerepel már egy korábbi változatban.
A Hazám című vers 1962-ben született. A kéziratos változatokat követően 1962. május 27-én jelent meg a Zalai Hírlapban.
A Zalai Hírlap Zalában tette ismertté a költőt, de röviddel az első megyei megjelenések után, köszönhetően a pécsi Janus Pannonius Egyetemen megszületett és az egész költői pályát végigkísérő irodalmi barátságnak Tüskés Tiborral, a Somogyi írás kulturális folyóiratban (később Somogy címmel, a lap történetéről itt olvasható) is közölték verseit. A folyóirat 1962 áprilisi számában a Nyár című vers jelent meg újra, ezt már a Zalai Hírlap közölte 1960-ban (fentebb olvasható), és a Gyárvidék, melyet szintén közölt már a megyei lap 1961. március 12-én.
A dunántúli irodalmi lapok és antológiák béli közlésekkel, és irodalmi kapcsolatai révén, elsősorban az őt mindvégig támogató Kormos István és Fodor András mentorálásával vált Pék Pál előbb a Dunántúlon, majd a Nyár füstje című kötet megjelenésével országosan ismertté.
