A Halis István Városi Könyvtár üvegablakai

Kustár Zsuzsa iparművész bevezetője és ablaktervei

Jobboldalon a tejút központját látjuk forgó rózsa képében. Ahogy örvénylik, csillaglényünk földre száll.

A baloldali körablak közepén négy életmag szunnyad azon az életfonalon, mely mérleg és kos jelét idéző táncát járja. Képzelhetnénk, hogy így alusszák örök álmukat halottaink.

Az ablak tövében egy széles rámpájú lépcső áll. Ez kapcsolja egymáshoz a földszinti és az emeleti központi tereket. Az ablakok egész terjedelmükben csak a lépcsőn le-föl közlekedő látogatók számára láthatók. A lépcső alatt közvetlenül a padló síkjából nől ki, és látomásos képet alkot a három egymás melletti ablak, melyből az elsőt félig eltakarja a lépcsőfeljáró. Amennyire zavaró ez a jelenség, – mi lehet az amit nem láthatunk. és mi az amit láthatunk? – annyira izgalmas is. Ez a rendkívüli tér, mely mozgás közben tárja csak fel az üvegfal díszítésének egy részét, arra ösztönzött, hogy valami titokzatosat, és jelképeset válogassak össze korábbi népművészeti gyűjtéseimből. Amit itt elmesélek a képekről, az az én olvasatom. De kérek minden látogatót, értelmezze a jelképeket úgy, ahogy szeretné, ahogy hangulata, lelki hozzáállása, ismerete vezeti, a régi időkből hagyományozódott jelképek becsülésével és önbecsüléssel.
Mit is látunk a könyvtár központjában? Elsősorban embereket, akiknek látható, és láthatatlan tulajdonságaik vannak. Erről szól az ablakokon átjáró fény annak, aki figyel.
A képek a néphagyományban általánosan használt, ismert állatégövi (zodiákus) jegyek jelképei is, egy-egy képsor pedig egy-egy gondolat jegyében született. Megmutatkoznak itt soronként a testi adottságok, melyek a föld jelképeivel megjelenítettek, a lelki adottságok, melyek a víz jelképeivel kifejezettek, az értelmi adottságok, melyeket a levegő jelképeivel ábrázoltak és a szellemi adottságok, melyeket a tűz jelképeivel megrajzoltak.

Az ember testi adottságai - a föld jelképei

I. (bölcs bakkecskék)

A félig eltakart ablakon most egy kecske néz velünk szembe. A bak állatövi jegynek megfelelő kecskealak, és alatta a hegyével földbefúródó háromszög, az anyag világát jelképezi. A háromszög sodrott vonalára nehezedik rá a felfénylő bakkecskefej. Olyan ez a jelenet, mintha a kecske sűrű fordulatokkal fonódó életén hintázna, hol előre, hol hátra, miközben két (jó)madár csicsereg a fülébe. A madarak – öltözetszerű szárnyaikból ítélve – asszonyok is lehetnek, akik mindenfélét sugdosnak a komoly, bölcs bakkecske fülébe, miközben az maga elé néz, gondolkodik, az önmagában zajló eseményre figyel.
Eszét jól használó bakkecske, s csak mosolyog a jómadarak csacsogásán. Széles mosolyából életfa nő, már kivirul a virággal. A hagyomány szerint ez a virág a felismerés virága.
A könyvtár földszinti központjából nem látható, hogy mi is történt a bakkecske szarvai fölött, azaz észjárásának megfelelően. De aki elindul a lépcsőn felfelé, és belenéz a rejtett ablakba, az megtudhatja, hogy boldogul-e az ember, ha az eszét jól használja, beleláthat a kecske titkolt észjárásába. A bakkecske boldogul, amint azt jelzi a “kétágú esze” fölött is megjelenő virág. De a virágban négy irányba elforgatott nyílhegy van. A nyílhegy nem jót jelent: változást, támadást, az elkerülhetetlen kellemetlenségeket szimbolizálja.

II. (nő – a bika jegyében)

Első ránézésre egy ember fejére figyelünk fel. A női fej hajában és fülében négy nagy szegfű ékeskedik. A szegfű azt jelenti, hogy akit szeret valaki, az meghallgatja őt. A fénylő női fej középtengelyén, egy tulipánban végződő életfa áll, öblös, lábas vázában.
Egyetlen szemhunyorítással ez a váza átváltozhat az egész ablakot betöltő fényjelenség állává, és gyöngyfogsoros szájává. A vázából kinövő életfa szára orrá változhat, a mellette álló két madár teste pedig egy lefele néző szempárrá. Feltűnik egy újabb női fej, de a majdnem valósághű arányaitól nagyon eltérő fülekkel. A fülek gránátalma alakúak, a bőmagvú (sokmagú) gyümölcs a hagyomány szerint arra utal, hogy tartalmas, meghallgatásra érdemes gondolatok jutnak fülünkbe.
Ha továbbra is hunyorított szemmel nézünk az ablakba, újabb női fejet láthatunk, aki orra hegyére összpontosít, aki a magvas beszédre figyel. Szemében pedig a páros élet jelképei csillognak. Miközben sorsának titkát figyelgeti orra tövében (fölött) kinyílik egy tulipán, elfoglalva a homlok közepét. Ez a hely egyes népi elgondolások és mitológiák szerint a “harmadik szem”, a “belső, befelé látó szem” helye. A belső világunk látásának legnagyobb hasznát párválasztás idején vesszük. Nos ez régebben a nők életében a férjhez menéshez kapcsolódott.
Éppen ez az esemény látható, ha az ablak felső felére összpontosítjuk összehunyorított szemünket. Az előbb feltárt látvány pontos tükörképét látjuk. De így a tulipán szájjá változik, a gyöngyfogsoros száj pedig a “harmadik szemmé”, rajta – a bika állatégövre és a megtermékenyülésre utaló – kis szarvakkal. A tulipán olyan ajkakat formál, mintha a nő sikoltana, mintha most születne meg sorsa részeként gyermeke.

III. (virágom, virágom)

A képen a szűz, a lány jelenik meg virág képében, tükörképével együtt. Az üvegtábla felső síkján a lány fejjel lefelé repül, zuhan a föld felé, majd a kép közepén egy teljes fordulattal talpra áll. (A mesékben gyakori fordulat: átbucskázik valami a fején és átalakul. Látható, hogy a horizont vonal alá került, combig földbe verődik. s ezzel foglyul is esik a magvas földben. A szüzet megjelenítő virág – a hagyomány szerint – elszaporítja majd a virágéletű embereket a földön, de csak akkor, ha az emberek időben észreveszik termékenységét, melyet a képen kurta szoknyácskája alatt, a virágsziromhoz hasonló szeméremteste jelez. A magára vett kötény is jelképes: téglalap alakú és sakktáblás díszítésű., a magvas földet jelképezi. A sakktábla díszítés nem más, mint az egyszer látható, másszor láthatatlan mag (élet), amivel a szűz beveti a földkerekséget azért, hogy az emberiség hosszú életű legyen a földön.
A szűzlány életfája akkor virágzik ki, amikor elveszti szüzességét, ezt az ágán ülő páros madár megjelenése jelzi. Ettől kezdve már nem használhatja tündérszárnyait, ezért azokat csomóra kötve, viseli tovább.
A földbe vert szűz föld rabságában mint egy kis, buta lány éli világát. ("Tyúkeszű” - ezt jelzi kedvesen a tyúktojás alakú fejecskéje.) De idővel kinő a fejéből két bibe formájú szarvacska (a kos jele), mely arról mesél, hogy lassan feltámad benne a saját szellemteste iránti érdeklődés, átváltozik “okos Katává”. De ehhez a változáshoz - a hagyomány szerint még azt is fel kell ismernie, hogy ereje megvalósított álmaiból jön elő.

Az ember lelki és érzelmi adottságai - a víz és a levegő jelképei

A víz jelképezi az emberi érzelmek változását. Az ember második „testét”, az érzelemvilágot az állatöv vízzel kapcsolatos állatjegyei testesítik meg. 

I. (pelikán - az önzetlen anyai szeretet állata)

A lépcsőn felfelé haladva először a rák jegyében megjelenő pelikán látható.
A váró, gondoskodó anya jelképe magyar népművészetben gyakorian a pelikán. Az önzetlen és viszonzást nem váró anyáé, aki gondoskodik gyermekeiről, itt a fiait saját vérével eteti. A pelikánról azt állítja a hagyomány, hogy saját hamvából is feltámad. Hallhatatlan és örökéletű. Következésképpen örökéletű és hallhatatlan az az érzés is, amit fiókáival együtt megjelenít: az anyai szeretet. Ő maga a „semmi hegyén” áll és fénnyel átitatva fényt sugároz. Jó érzés azt képzelni, hogy ilyen lélekkel is élhetünk ezen a földön.
A pelikán körül csillagok, alatta pedig a szerelmespárt, magát a szerelmet jelképező két madár, két egymás felé hajló, forduló két tulipán (lehetne két majoránna is). Innen születetik meg a csillagok közé emelkedő, az anyagi világból kiragyogó anyai szeretet madara, a pelikán, és innen jutnak az égbe (talán a virágok gyökerénél megjelenő két magocskából) a pelikánfiak. A két erős fénysugár mellett jobbról és balról két gyertyatartó őrzi ezt a rendet.

II. (madarak és halak)

Ha valaki ismeretlenül, életében először nyúl népi hímzésekből, varrásokból vett mintákat kezébe, csak a jól felismerhető figurákat, alakokat veszi észre. Úgy látja, hogy a képenm virágindákon madarak énekelnek. Pedig ezek az indák mást is jelenthetnek.