Kotnyek István

pedagógus, neveléstörténész

1940 – 2009

Dr. Kotnyek István Zala megye neveléstörténetének legnevesebb kutatója volt, de a megyei oktatásirányítás jelentős alakja is az 1960–80-as években. Szerepe volt a letenyei, majd a nagykanizsai iskolák indításában, a szociálisan legsúlyosabb helyzetben lévő tanulók számára létrehozott bentlakásos Csapi Térségi Általános Iskola, Szakképző Iskola és Kollégium létrehozásában. 1960–1980 között részt vett a roma gyermekek oktatásával kapcsolatos vizsgálatokban és programokban, részben a Zala Megyei Tanács Cigányügyi Bizottsága tagjaként, hagyatékában több ilyen jelentést őrzünk, melyeket itt digitális formában közzé is teszünk. Kotnyek István Nagykanizsa Miklósfa városrészében élt élete utolsó szakaszában, sokat foglalkozott e településrész, 1945 előtt somogyi falu (Somogyszentmiklós néven) helytörténetével. A szőlészet és borászat történetével is foglalkozott, elsősorban a nagykanizsai, Miklósfához közeli szőlőbirtokok történetével (Szentgyörgyvári hegy, Bagolai hegy, Móriczhely). Kéziratos hagyatékának és könyvtárának egy részét halálakor feleségétől, Kotnyek Istvánné Sárvári Máriától kapta meg a könyvtár.

Életrajz

Dr. Kotnyek István 1940. december 23-án született Kotnyek Ferenc földműves és Kalamász Mária gyermekeként Somogyszentmiklóson.

2012. november 3-án a Miklósfai Közművelődési és Városszépítő Egyesület szobrot emelt egykori alapítója, tiszteletbeli elnöke, Nagykanizsa díszpolgára emlékére. A szobrot, mely a Mindenki Háza előtt áll (Kápolna tér 3.), Csávás Csaba fafaragó művész készítette.

Az avatáson készült kép Imrei Ferenc blogjáról:

A szoboravatás kapcsán Bakonyi Erzsébet újságíró tartalmas életrajzi ismertetőt állított össze, ebből idézünk: „Arról a történelem tehet, hogy azóta is itt, ugyanazon a telken lakván Zala megyébe került, miklósfai, majd 1982-től nagykanizsai lakos lett. Szülei a helybéli általános iskola befejezése után, az ő életük folytatását remélve, a nagykanizsai Mezőgazdasági Technikumba íratták be. Itt érettségizett és szerzett technikusi oklevelet 1959-ben. ... innen a Pécsi Tanárképző Főiskolára jelentkezett, ... 1963-ban szerzett nappali tagozaton biológia-, földrajz-, mezőgazdaságtan szakos tanári oklevelet. A tanári pályát a Nagyrécsei Általános Iskolában kezdte. Kikerülve Nagyrécsére nagyon hamar találkozott az egyik legégetőbb pedagógiai problémával, a hátrányos helyzettel. A kép tovább élesedett, amikor meglátta a gyerekeket, megtudta, hogy sokan járnak be sárban, télben a környező, akkor még lakott pusztákról, szőlőhegyekről. Külön figyelmet szentelt a roma gyermekek helyzetének is. Észrevételeit egy tanulmányban is megfogalmazta. A közzétett anyag nagy figyelmet váltott ki, aminek eredményeként 1970-ben a Zalai Gyermek és Ifjúságvédelmi Hetek rendezvényeinek egyik előadója lett. Itt már nemcsak a látható és láthatatlan problémák ismertetésére került sor, hanem egy stratégia kidolgozásával a problémák enyhítésére is kísérletet tett. Így született az ország első cigánykollégiuma Csapiban, 1973-ban. Az esélyegyenlőséghez való közelítést szolgáló pedagógiai programot több országban, Svédországban, Japánban, Szlovéniában, Németországban is tanulmányozták, vagy vették át. Ahhoz, hogy 26 évesen már tanfelügyelővé nevezték ki, biztosan hozzájárult az is, hogy akkortájt kevés képesített (főként nappalin végzett) tanár dolgozott a nagykanizsai járás iskoláiban. Talán a gyerekekkel elért eredményeknek is köszönhetően került a Nagykanizsai Járási Tanács (Városi Bizottságának) Művelődésügyi Osztályára. Az állás elfogadásában az is közrejátszott, hogy így lehetőség kínálkozott a főiskolát kiegészítendő egyetemi továbbtanulásra is. 1973-ban a Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett pedagógia szakos oklevelet, majd ugyanitt doktorált 1976-ban. Ez az időszak egybeesett azzal, hogy a 70-es évek jelentős változásokat hoztak Zala megye tanügyében. Így lett, nagy rábeszélést követően, 1971-ben, 31 évesen a Nagykanizsai Járási Hivatal Művelődésügyi Osztályának vezetője.

...Németh József, a Dr. Kotnyek István Kertbarát Kör elnökeként Pista bácsi életének azon részéről beszélt, amely a szőlő és a bor szolgálatáról szólt. A szőlő iránti szeretetét mi sem bizonyítja jobban, mint az I. hegyháti birtokán kialakított több mint 100 szőlőfajtából álló gyűjteménye, amire nagyon büszke volt. A Szentgyörgyvári hegyi hegykapuk kialakításához is nagy segítséget nyújtott, az első hegyháti hegykapunál látható fa dombormű, mely a szőlőtőre feszített Krisztust ábrázolja, István ötlete volt, ami egyben a DA BIBERE borlovagrend egyik jelképe is. ...

Az életút közbülső állomásai: a házasságkötés, a gyerekek és az unokák. 1965-ben kötötte össze életét Sárvári Máriával, két gyermekük született Judit és Eszter. ... Türelemmel viselt hosszú betegség után életének 69. évében 2009. november 12-én hunyt el.” (Forrás: Kanizsa újság 2012. 11.8. 2–3. oldal)