Rózsás János emlékhely Nagykanizsán

Rózsás János születésének 90. évfordulójára a Csengery utcai házára két emléktábla is került. Egyiket egy civil közösség állította, a másikat Nagykanizsa Megyei Jogú Város. A család, az író fia, Rózsás Antal mindkét tábla állításához hozzájárult.

Az első táblát magánszemélyek adományából állították fel. Rajnai Miklós és Kantó Katalin szervezte és bonyolította a gyűjtést és az tábla elhelyezését. A táblát Szemenyey-Nagy Tibor szobrászművész tervezte és készítette, a gránitlapot Péterfai János és családja adományozta. 2016. július 7-én helyezték el a táblát a család engedélyével Nagykanizsán, a Csengery utca 52. homlokzatán. A Magyar Műveltség Kincsestára Szabadegyetem  pedig kegyeleti koszorút helyezett el.
A tábla szövege: Ebben a házban élt vitéz Rózsás János (1926-2012) író, kutató-történész, volt GULAG rab

A második táblát Nagykanizsa Megyei Jogú Város készítette és avatta fel  2016. augusztus 16-án, a GULAG emlékév ünnepségsorozata részeként. 
A felavatott tábla szövege: A szovjet munkatáborokba hurcolt sokszázezer magyar helyett szóló díszpolgárának állította a GULAG Emlékévben Nagykanizsa Város Önkormányzata

Az emléktáblát Dénes Sándor Nagykanizsa Megyei Jogú Város polgármestere, Vitéz Nagy Ottó a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége Nagykanizsai Szervezetének elnöke és Kiss Bódog Zoltán a szövetség Zala Megyei elnöke leplezte le.

Dénes Sándor polgármester úr avató beszéde: 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt emlékezők!

Egy közösség identitásának, egy nemzet és egy város összetartozásának egyik legfontosabb pillére a múlt megismerése. A múlt pontos, hiteles és szándékos torzításoktól mentes feltárása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy jövőt építhessünk, hiszen a múlt jelenti mindehhez az alapot. Ha abban ideológiai okokból koholmányok jelennek meg, vagy elhallgatják a mindennapi emberi történetek őszinte eseményeit, és a múltat végképp eltörlik, akkor az életünk jelene és jövője is eltorzul, bújtatott és nyílt konfliktusokat hordozva önmagában. Így, akik Patyomkin faluként elfedik a valóságot előlünk, azok a jövőt veszélyeztetik. Akik viszont életüket áldozzák arra, megjárva a poklot is, hogy fellebbentsék a fátylat az elfedett valóságról, hogy felmutassák a múlt igazságait, azok az emberek a jövőt és a közösséget, az emberi értékeket jelentik a számunkra. Ezért is kötelességünk e hőseinket megőrizni a szívünkben, megőrizni emléküket gránitba vésve. 

Tisztelt Emlékezők!
Rózsás János megjárta ezt a poklot. 1944 decemberében, 18 évesen esett fogságba a somogyi fronton, és 1953 teléig, azaz kilenc esztendőt raboskodott a gulagokban. Az első öt évet köztörvényesek, a többi négyet pedig politikai foglyok között töltötte. Egy olyan világban, ahol a lágereket leginkább a második világháborúból ismert német koncentrációs táborokhoz lehet hasonlítani, azzal a különbséggel, hogy mínusz 42 fokig kötelező volt napi 12 órát dolgozni a szabadban. Minden tábor önálló és önellátó gazdasági egységként üzemelt saját börtönnel, konyhával, kórházzal, közintézményekkel és lakóbarakkokkal. Egy kisváros, nagy szenvedésekkel, ahol Tamási Áron szavait visszhangozva: Rózsás János létezését törölték el azzal, hogy nem lehetett otthona a világban.
Csak 1953 decemberében térhetett haza. A KGB meg akarta íratni vele Szolzsenyicin cáfolataként az ellen-Gulagot, hiszen együtt raboskodott a Nobel-díjas íróval, akit barátjaként tisztelt. Nem tette: írt egyet, de nem az elvárt rendelés szerint – ez a Keserű ifjúság, amely 1986-ban Münchenben jelent meg. Azután több könyvet publikált, köztük az emberi sorsokat feldolgozó Gulag-lexikont.
Rózsás János egész életében segített egykori rabtársainak, rehabilitációs kérelmeket fogalmazott, és kutatott az eltűntek után. És, talán ami a legfontosabb, szólt mások helyett is, feltárva az emberi gonoszság bugyrait. Ahogy ő fogalmazta meg: Isten segedelmével itt vagyok, szólhatok, elmondhatom, mi történt ott.
Tisztelt emlékezők!
A mai nap azért gyűltünk össze, hogy tanúságot tegyünk egy ember mellett, aki a világot és a létezést nem engedte elvenni és eltörölni. Azért jöttünk el, hogy őrá emlékezve, születésének 90. évfordulóján kiálljunk értékeinkért és hagyományainkért, és fennhangon kimondjuk közösen, hogy ez nem történhet meg soha többé.
Ez az emléktábla pedig e kiállás és az emlékezés jelképe, amit a közösségünk alapít, hogy felmutassa hősén, Rózsás Jánoson keresztül az emberség melletti elkötelezettségét.

Híradások: KanizsaTV;  Kanizsa; Zalai Hírlap; Kanizsahír; Megyei Önkormányzatok Országos Szövetsége; Magyar Idők