Harkány László
1932- 2008
Harkány László tanár, kultúraszervező, összekötőkapocs Nagykanizsa és az ország irodalmi élete között. Nagykanizsa város díszpolgára 2008. március 7-én hunyt el 76 éves korában. Emlékül készített olvasótermünk irodalomszervező tevékenysége előtt tiszteleg. Azt mutatja be példaként az utókornak, hogy ha egy ember otthon érzi magát egy városban, otthonaként is kezeli azt, úgy alakítva tárgyi és szellemi környezetét, hogy tudjon benne élni teljes értékű emberként. Harkány László tevékenységével nem csupán a maga számára, hanem nemzedékének és városa értelmiségének is nagy szolgáltatott tett e tevékenységével s azzal az erkölcsi normarendszerrel, mely megőrizte őt tevékeny embernek az 1956-os forradalom után is.
Munkásságát elismerték, 2006-ban Zalai Prima közönségdíjjal tüntették ki. Itt olvasható az alábbi rövid életrajz:
“Harkány László nyugdíjas tanár alig két hónap múlva lesz 75 esztendős. Galambokon született, a helyi elemiből a kanizsai Piarista Gimnáziumba vitt az útja, magyar-történelem szakos diplomáját a szegedi tudományegyetemen szerezte. Felesége Nagy Mária, néhai gimnáziumi osztálytárs, két lányuk és négy unokájuk van.
Egyéb elismerések mellett Nagykanizsán 1997-ben Pro Urbe-díjat kapott, két évre rá vehette át a Megyegyűlés Alkotói Díját. Azt vallja, minden kitüntetésnél többet ér számára az egykori tanítványok szeretete, hogy még ma sem tud anélkül sétálni Kanizsa utcáin, hogy lépten-nyomon meg ne állítanák, beszélgetni ne szeretnének vele.
Volt könyvtár és művelődési ház igazgató, Zala középiskolai magyar szakfelügyelője, tanított a Batthyány Gimnáziumban és jogelődjében, illetve 1956 utáni száműzetést töltve Palinban is. Imádtam ezt a lenézett pályát, mondja a pedagógus-életútról, amit a színházhoz, filmhez fűződő olthatatlan vonzalom fűszerezett.”
Nagykanizsa 2007-ben választotta díszpolgárává. Irodalomszervező tevékenysége mellett híres Antigoné rendezése és Nagy Gáspárral, a nagykanizsai kötődésű költővel való mély baráti kapcsolata volt a legmeghatározóbb irodalmi esemény, ez utóbbi a Nagy Gáspár Kanizsa-vár (vissza) prózakötetének kiadásában és Nagy Gáspár néhány, Harkány Lászlóhoz írt versében nyilvánult meg.
