Hules Béla

költő, szerkesztő, filozófus, pedagógus

1926-2022

Nem nagykanizsai alkotó, de a város irodalmi életére jelentős hatást gyakorló költőről, iróról, irodalomszervezőről  emlékezünk meg, ajánlva műveit.

Hules Béla Zalabérben született, 1926. november 29-én, és Tinnyén hunyt el, 2002. március 7-én. nagykanizsa tekinettében a legontosabb korszaka az 1951–1957 közötti időszak volt. Nagykanizsán tanított latin-magyar tanárként. 1956 október 25-én azonban diákjaival és harkány László tanárkollégájával együtt felvonult  a forradalom eszméit hírdetve, ileltve előtte az Önképzőkör keretében ezeket az esznéket terjesztette. Ezért 156 után, diákjaival együtt, vizsgálati fogságba került, elítélték (a diákokat kicsapták), majd eltávolították a gimnáziumból. Tanítványa volt az ugyancsak kicsapott, később országosan is ismertté vált kanizsai költő Pék Pál, akinek emlékolvasóterme itt felllapozható.

1958-ban viszont helyezték, Budapesten 1961-ig  tudományos kutatóként dolgozott. 1961–1964 között alkalmi fordító volt. 1964–1967 között Mohácson oktatott. 1967–1968 között a Pécsi Tanárképző Főiskola eszperantó tanára volt. 1969–1979 között a Pécsi Vízműnél gépkezelőként dolgozott. 1979-ben nyugdíjba vonult.  2001-től Tinnyén élt. (forrás: wikipédia szócikk)

Zalai irodalmi hatása a rendszerváltás után vált jelentőssé újra. 1995–2000 között a Vadamosi Füzetek sorozat és a Vadamosi Füzetek kiadványsorozatának kiötlője, szerkesztője és szponzora volt. Mindezek alapját a Lickóvadamosi szőlőhegyére szervezett, rendszeres összművészeti rendezvénysorozat adta. Pék Pál például itt mutatta be a képzőművészek közül Kustár Zsuzsát, Farkas Zsuzsát, a költők közül Fa Edét, Kardos Ferencet. 

Könyvtárunkban is megtalálható művei:

Magányos iniciálé (versek, 1985)
Egér-pillanat (versek, 1996)
Jó és rossz (1999)
Az Emberi Lényeg és a lelketlen Gép – avagy melyik lábunkra álljunk? (2000)
Aki A-t mond, mondjon B-t is (versek, 2001)