Életrajz
Nagy Gáspár 1949. május 4-én született a Vas megyei Bérbaltaváron. A Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban érettségizett. 1971-ben Szombathelyen szerzett népművelő-könyvtárosi diplomát, majd Budapesten esztétikai és szociológiai tanulmányokat folytatott. Több országos folyóiratközlés után 1973-ban Kormos István mutatta be az Élet és Irodalomban, s ugyanő szerkesztette és adta ki első kötetét is, 1975-ben Koronatűz címmel. 1976-1980 között a Móra Kiadó lektora. 1981. december 21-től 1985. március 12-ig a Magyar Írók Szövetsége választott titkára. 1988. novemberétől a Hitel című folyóirat szerkesztője. Versei számos idegen nyelvű antológiában is olvashatók. Hazai és külföldi díjak, elismerések mellett 1990-ben József Attila-díjjal jutalmazták.
Irodalmi díjai, kitüntetései: Művészeti Alap elsőkötetesek díja, (1975) Radnóti-díj, (1977) Clevelandi Irodalmi Társaság József Attila-díja, (1985) József Attila-díj, (1990) Magyar Művészetért díj, (1990) Greve-díj, (1992) Artisjus Irodalmi Díj, (1992) Nagy Imre-emlékplakett, (1993) Tiszatáj-díj, (1993) Kölcsey-díj, (1994) Ratkó József-díj, (1994) Getz-díj, (1995) Balassi Bálint emlékkard, (1999) és Balassi emlékérem (Salgótarján) Kortárs-díj, (1999) Kossuth-díj, (2000)
Nívódíjak: Alföld folyóirat-nívódíja (1978; Magvető Kiadó-nívódíja, (1979) a Halántékdob c. kötetért Szépirodalmi Kiadó-nívódíja, (1990) a Múlik a jövőnk c. kötetért
Görömbei András rövid életrajzi összefogalója:
Nagy Gáspár magyar költő egy dunántúli kis faluban, Bérbaltaváron született 1949. május 4-én. Szülei földművesek voltak. Gyermekkorának két meghatározó élményköre a paraszti élet és a kereszténység volt. A Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban érettségizett. 1971-ben Szombathelyen szerzett népművelő-könyvtáros diplomát. 1971-től Budapesten könyvtárosként dolgozott előbb rövid ideig a Zrínyi Katonai Műszaki Főiskolán, majd a Szabó Ervin Könyvtár fiókkönyvtáraiban, 1974-75-ben pedig a Magyar Írók Szövetsége könyvtárában. 1972-75 között esztétikai tanulmányokat folytatott. 1976-1980 között a Móra Kiadó lektora. 1981-től 1985-ig a Magyar Írók Szövetségének titkára. Az írószövetség könyvtárosaként, majd titkáraként személyesen megismerte szinte az összes élő magyar írót, találkozott Közép-Kelet Európa sok művészével is. 1985-től a Bethlen Alapítvány titkára. Ez az alapítvány írók, művészek kezdeményezésére jött létre, hogy közadakozásból díjakkal ismerje el és segítse a magyar nemzet épülését. Nagy Gáspár 1988-tól a Hitel című folyóirat szerkesztője. Ez a folyóirat volt az első legálisan engedélyezett ellenzéki lap, melynek Nagyon fontos szerepe volt a rendszerváltás szellemi folyamataiban. Az 1956-os forradalom eszméi már gyermekkorában megragadták Nagy Gáspárt. Szemléletét meghatározta 1968: a Prágai Tavasz leverése ébresztette arra a fiatal költőt, hogy személyes feladatának érezze a diktatúra elleni küzdelmet és nyíltan szót emeljen a történelem tényeinek meghamisítása ellen. Költészetének kezdetektől fogva fontos motívuma lett “ötvenhat” , “október” és “hatvannyolc”. Aktív tagja volt a Fiatal Írók József Attila Körének a hetvenes években. Kezdettől munkatársa volt nyitott szemléletű folyóiratuknak, az 1975-ben indult Mozgó Világnak, melynek szerkesztőit a politikai hatalom 1983-ban leváltotta. 1984-ben az Új Forrás című folyóiratban jelent meg az Örök nyár, elmúltam kilenc éves című “rendszerváltó verse”, mely nyíltan követeli az 1956 októberi forradalom kivégzett miniszterelnökének, Nagy Imrének az eltemetését és gyilkosainak néven nevezését. E verse miatt 1985 márciusában elbocsátották írószövetségi állásából. 1986-ban a Tiszatáj című folyóiratban megjelent A fiú naplójából című verse miatt pedig a folyóirat szerkesztőit váltották le. Nagy Gáspár költészete a magyarországi rendszerváltás folyamatának érzékeny ösztönzője és kritikus megítélője.
