Irodalmi színpad

1976-1978

Az Erkel Ferenc Olajipari Művelődési Ház irodalmi színpada egyúttal a Landler jenő Gimnázium Irodalmi Színpada is volt, s ez a vendégkönyvből is jól érzékelhető.

Petőfi Sándor: SZÍNÉSZDAL (részlet)

Minden müvészetek
Fején a korona:
A mi művészetünk,
Ellen ki mondana?
Mi szép, mi szép, mi szép
A mi föladatunk!
Legyünk büszkék reá,
Hogy színészek vagyunk.

Irodalmi színpadunk munkája 1973 óta egyre intenzívebbé és eredményesebbé vált.

Első bemutatónkkal petőfi emlékének adóztunk, több-kevesebb sikerrel. A mai lendületünk kiindulópontja 1974-ben volt, amikor Csokonai Dorottya c. darabjával jelentkeztünk egy merőben úl - talán egy kicsit furcsa - előadói stílust teremtve.
Díszlet, jelmez nélkül játszottunk és játszunk ma is, mozgással, hanggal, önmagunkkal kifejezve mindazt, amit másoknak is el akarunk mondani. Az értelmet tartjuk elsődlegesen.
A Dorottya többszöri előadásával nemcsak a közönséget nyertük meg, hanem a szakmai zsűrit is. Csurgón, a Diákszínjátszók Országos Fesztiválján aranyérmet kaptunk teljesítményükért. (...)
Úgy érzem, hogy valamennyiünk legkedvesebb előadása Zalaegerszegen volt 1975-ben. Ebben az évben a Kisherceget (sic!) mutattuk be: osztatlan sikerrel.
Öröm volt másnak is örömet szerezni és elhitatni mindazokkal, akik megnézték előadásainkat, hogy

"Jól csak a szívével lát az ember.
Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."

Ezzel a darabbal mentünk Keszhelyre, a Helikoni ünnepségekre, ahonnan színtén aranyéremmel tértünk vissza.
A Kisherceg bemutatása után úgy éreztük, hogy már soha nem tudunk ilyen jó eredményt elérni. Nehéz fába vágtuk a fejszénket ez évben Móricz Rokonok c.regényét próbáltuk meg a magunk stílusában megérteni és másokkal is megértetni. Ez a regény még napjainkban is nagyon aktuális gondolatok hordozója.
Nagyon sokat kínlódtunk a próbákon, de végül is megszületett a bemutató és sikert hozott. Hogy milyet? Szolgáljanak bizonyítékul a következő gotók és ujságcikkek.

Irodalmi színpadunk tagjai egyéni teljesítményeikkel is öregbítik a csapatmunka jó hírnevét. Ennek egyik legnagyszerűbb bizonyítéka, hogy a Győrben megrendezett "Szép magyar beszéd" verseny országos döntőjén Harkány Éva remekül helytállt: Íme az újságcikkek:

Az V. országos Csurgói Diákszínjátszó napok rendezvényei kapcsán született áttekintésben, amit az Ifjúsági Magazin Tinik Thália szekéren címmel közölt, szerepel a nagykanizsai irodalmi színpad is:

1976 Május 1-jei és nőnapi műsorok hirdetése és képe, illetve a kazinczbarcikai színjátszó fesztivál dokumentumai:

II. olajbányász Munkásművelődési Napok

Szeged

1976 augusztus 30 - szeptember 11.

1976 őszén a csoport teljesen újjá alakult. Megfelelő technikai előkészületek után újból bemutatásra került Csokonai Dorottya c. műve. Ezzel indult a csoport a helikoni Diáknapokra 1977. március 19-én. A jó szereplés eredménye: aranyérem, sőt, Keszthelyen a csapat megkapta a fesztivál egyik nagydíját is.

Zalai Hírlap tudósítás 1977. március 20-án:

Képek a Dorottya 1977. május 16-án, az Erkel Művelődési Házban megtartott 15. előadásáról:

Új színpadi művek

1978. március 10-én mutatta be az irodalmi színpad új műsorszámát, mely ismét Lehota János elismerésre méltó dramaturgiai munkájának jelentős állomása volt.
Fejes Endre: A hazudós c. novelláját vitték színpadra –
a már jól ismert módszerekkel. Ezzel az előadással ment a csoport Zalaegerszegre /március 15-én/ a megyei bemutatóra, illetve a zalaszentgróti minősítő előadás után a Csurgón rendelkezésre kerülő Országos Diákszínjátszó napokra. Néhány felvétel az előadásból:
Mészáros László, aki 1979-ben Kazinczy-érmet nyert, illetve a Móricz prózamondó verseny megyei győztese.

1979-ben jelentős lépcsőfokhoz érkezett a színpad munkája. Az eddigi szép teljesítmény után lehetőség nyílt arra, hogy a kiemelt címet elnyerje az együttes. Ennek feltétele: 3 mű bemutatása, mely színházi előadás hangulatát kell, hogy keltse és többszöri szereplés ezt megelőzően az üzemekben és iskolákban.

A kiegészítő 3 darab – a Dorottya, A hazudós után Kosztolányi Dezső: pacsirta c. regényének színpadi adaptációja volt.
A lázas készülődés értékesítésére 1979. március 28-án került sor az Erkel Ferenc Olajipari Művelődési Házban zsúfolásig megtelt nézőtér előtt. Az előadást 3 tagú zsűri értékelte, név szerint:
Debreczeni Tibor – a Népművelődési Intézet művészeti osztályának vezetője,
Vajna Pál – a Somogy megyei Tanács V.B. Művelődési Osztályának munkatársa,
Merő Béla – a MMK* munkatársa, a REFLEX színpad vezetője