V. ÍRÁSOK HALIS ISTVÁNRÓL

Kortársak írásai

- Halis István népszerű ember volt, a város több egyletében aktívan működött közre. A  Polgári Egylet  vigadalomrendező bizottságának beválasztott tagjai között is ott  találjuk. Az egyleti bálok szervezői Halis Pista-ként emlegetik, mert nagyon népszerű ember volt.
- „Megyénket az egész országban úgy emlegetik, mint az írók és költők hazáját. Zrínyi Miklós, Kisfaludy Sándor, Deák Ferenc, ők az un. Sasok, …. majd azok jönnek, akiknek szintén már jól kinőtt az ’írói tolla’ közöttük találjuk Halis István nevét is.

- Vécsey Zsigmond polgármestersége idején, Sabján Gyula dr. főjegyző és Halis István v. tanácsos nagy buzgalommal akarták megalapítani a kanizsai történelmi múzeumot, ennek anyaga már gyorsan gyarapodott, csak helység nem volt még.  Nagykanizsán sokaknak birtokában értékes történelmi, irodalmi művek, képek, pénzek, eszközök, fegyverek, etnográfiai vonatkozású munkák vannak.Sok rejtett érték kerülne napfényre, ajándékozás és vétel útján gazdagítaná a leendő múzeumot. Megkérdezték erről Halis István tanácsos úr véleményét ismertesse azt a Zalai Közlöny hasábjain. Világosan kitűnik, hogy a tanácsos hozzáértését elismerték. Tisztelték a városért végzett önzetlen munkájáért, hallgattak tanácsaira, és a sajtó, hangot is kívánt adni Halis István véleményének.

- Az Irodalmi és Művészeti Körben is szívesen tartott felolvasást. A terem ilyenkor zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel.  Sokszor csaknem két órán át mutatott be részleteket Nagykanizsa történetéből. Nagy ügyszeretettel beszélt Huszti Györgyről , Babocsay Józsefről , aki  még Kanizsa város történetével is foglalkozott. Személyüket  érdekesen jellemezte Halis István tanácsos felolvasásában: „… előadása után szinte más szemmel nézzük a város tereit, és utcáit, amelyeken járva minduntalan elénk ötlik a múlt hagyománya, története, szokása, a népről oly kedves közvetlenséggel beszélt, s reméljük, hogy nem utoljára.” Halis István érdekfeszítően, biztos tudással, határozottan vezette végig a hallgatóságát Nagykanizsa történetének számos epizódján. Olyan ember, aki a város múltjának minden részletét ismeri, topográfiai adatai pontosak.

- Dr. Sabján Gyula polgármester ünneplése.
A cikk szerzője anonim. Sajnos. Pedig érdemes lett volna a nevét megtudni. Ragyogóan mutatja be az est két szónokának jellemét köszöntő beszédük alapján. Ezek érzékeltetik az est hangulatát, az ünneplő vendégsereg viselkedését.
Mindenki a helyén volt, amikor dr. Sabján Gyula a terembe lépett. Üdvözlő szavai után harsány éljen fogadta a város polgármesterét. Mindenki helyet foglalt, megkezdődik a gyomrok csatája. A fogások között köszöntők hangzottak fel, pincérek hada szaladgált az újabb étkekkel, a karzaton szólt a zene. Ekkor lépett elő az ünnepi szónok „magasztos hivatása fenséges szavakra inspirálja. Szónoki lendülettel, fenséges szavakkal, poetikus tartalommal teszi beszédét az ünnep értékes kincsévé … Beszédje végén viharszerűen tör fel háromszáz ajak – éljen kiáltása, amelynek erejében egy nagy város tiszteletének hódolata rezgett.”
A hajbókolás és a harsány éljenzés levezetésére a következő köszöntő vállalkozik. Bátor ember Halis István tanácsos, a harmadik szónok, aki a polgármestert a város tisztviselőinek a nevében üdvözli. Nyugodt, tartalmas szép beszédet mondott, melynek tárgya érdekes és változatos tartalmával is hatott. Halis tanácsos történet író- és archeológus lelkére vall mindez.  A tudósító döbbenten állapítja meg: „Mi is csaknem ugy jártunk, mint a falusi emberek, a kik saját gyertyatartóiknak értékét máshol tanulták megbecsülni.”  A köszöntők tovább folytak, s közben – Sárközi bandája húzta  a talpalávalót - … a tányérok és evőeszközök csörögtek. A szombati bankett jól sikerült. Sajnos dr. Sabján Gyula polgármester városfejlesztő programját az első világháború félbeszakította.

- N. Szabó Gyula ír a legmelegebb hangon Nagykanizsa fiáról.
„… találkoztam vele valami hatszor. Örült, amikor mentem, mert szeretett. Mondta is. Szerettem volna ennek a lelkes és dolgos nagy ’vidéki’ munkásnak megcsókolni a kezét. S most hogy nem kísérhetem el utolsó útjára a ’drága kanizsai földbe’ elszorul a szívem. Látom szobáját, ahol kincseit őrizte, látom erősen megrokkant alakját, sárga arcát és szeretném, ha sírni tudnék. De, kedves Pista bátyám, ha nekem valakim meghal – nem tudok könnyezni, csak feketék a nappalaim és elmaradnak a pihenést ajándékozó éjszakáim.”
Több beszélgetésből idéz a szerző (következő részlet halála előtti hónapból való): „’-Apám kanizsai birtokos volt és az is szerette ezt a várost. Anyám, Andri Julianna néha falura kívánkozott, de ezután mégis csak itt temettük el szegényt.”
Elhallgatott. Nézett maga elé. Sápadtabban, mint szokott. Megszólalt végre alig hallhatván: ’-Nemsokára és is … Nem is baj. Pedig volnának terveim … az a baj, nem tudok írni. Rossz a kezem, hamar elfárad.’ Azután panaszkodott … Később a múltról beszélgettünk. Elmondta, hol volt a kanizsai vár. A sápadt ember nekitüzesedett: ’-Azért esett el …’ Úgy éreztem, restellte, hogy az ő drága Kanizsa várát elfoglalta a török.”

- Villányi Henrik emlékbeszédében tisztelettel szól Halis Istvánról, kiemeli: „Irántunk érzett szeretetéért hálás lehet neki Nagykanizsa város közönsége.”

- Nagykanizsa r. t. város tanácsa: Gyászjelentés, 1927. február 24. a következő gyászjelentést tette közzé:
„Az elhunyt puritán egyéniségével, kollegiális magatartásával, évtizedes szorgalmas munkájával és jelentős írói működésével nemcsak hivataltársai, de az egész város közönségének tiszteletét és szeretetét vívta ki magának.”