Varga Lászó

Nekrológ

Varga László, a Zala megyei Közgyűlés akkori elnökeként, és orsós jakab barátjaként, írói munkásságának folyamatos támogatójaként búcsúőzott az írótól. A nekrológot a Pannon Tükör is közölte 2002-ben (1. szám 3-4. oldal). 

Tisztelt Gyászoló Család!

Megrendülten búcsúzó egybegyűltek!

Zala megye és Gellénháza önkormányzatai, megyei szervezetek és civil közösségek kollektívái nevében állok itt, hogy megrendülésünknek hangot adva tolmácsoljam együttérzésünket a gyászoló családnak és emberi kiválóságának felidézésével vegyek búcsút szeretett társunktól, Orsós Jakabtól.

Többfajta képet őrzök magamban, ha emlékét felidézni próbálom. A fáradhatatlan, az örökké valahova induló, valahonnét érkező közéleti ember, író, fafaragó képe, vagy az olajos szakma megbecsült nyugdíjasaként még évtizedekig példát és mintát kínáló jóbarát arca egyaránt
felidéződik.
De így lehetnek ezzel az Őt szerető és becsülő jóbarátok mindannyian. Ha a szorgalmas teremtő emberre gondolunk, Jakab ül gombosszegi kis műhelyében és őseitől örökölt eszközökkel és mozdulatokkal bontja ki a fa tömbből robosztus kis figuráit, ősi használati eszközeit. Ha a történetmesélő író emberre gondolunk, gellénházi szobája asztalánál görnyed írógépe fölé és két ujjal gépeli fel a hófehér papírra szülei, nagyszülei, testvérei szomorkás-vidám történeteit. Ha a szenvedélyes, nagy mesemondóra gondolunk, akkor fiatalok körében üldögél és megelevenednek a hadifogság keserves évei, amit azért mindig meghintett egy kis humorral, a túlélés fűszerével. Ha a minden emberi közösséget támogató szervező emlékét idézzük, akkor felötlenek bennünk a Zalai Írók Egyesülete által kiadott Pannon Tükör című kulturális folyóirat színes címlapjai. Ezt a mindennapokat átfogó, sokszínű alkotói szenvedélyt, a rászorulókat támogató közéletiséget, a több kötetnyi eredeti, színes írást, a megszámlálhatatlan bájos fafaragást értékelte a megyei önkormányzat, amikor Orsós Jakabnak odaítélte a legmagasabb megyei elismerést, az Alkotói Díjat.

Néhány hete az ő portréfilmje gyűjtött sokunkat a gellénházi olajos művelődési házba. Akkor már nem jöhetett közénk. Zala vármegye 1000 éve című kötettel kedveskedtem a bemutató apropóján. Azt remélem, belelapozgatott még a szűkre szabott elmúlt napokon. S akkor ő is láthatta amit sokan hiszünk: Az ezer év utolsó 82 oldalára ő is írt, vésett, mondott, alkotott valami olyat, amiért köszönjük sorsunknak, hogy ismerhettük, szerethettük, tisztelhettük Orsós Jakabot.

Nyugodjék békében.